Nem rég múlt el őszközép ünnepe, én most botlottam bele Lao She, kortárs kínai író nevébe a HSK 5-ös tankönyvben. A tananyag arról szólt, hogy az író mennyire szerette a növényeket és a természetet.
Liu Bannong nevével szintén a HSK tankönyvben találkoztam, egy példamondatban. Utánakerestem, és találomra fordítottam tőle az alábbi verset.
Lu Xun (1881-1936) nevével a kínai tankönyvben találkoztam, ahol főképp arról az oldaláról ismertették meg, hogy imádott éttermekbe járni a barátaival, és különböző ételeket enni. Nem utolsósorban inni, főképp barátjával, Yu Dafu-val, akitől már olvashattok itt a blogon egy fordítást (Ősz az öreg fővárosban). Kedvenc étterme Pekingben a Guangheju...
Yu Dafu, Ősz az öreg fővárosban, 故都的秋, 郁达夫
如果你是一颗最小的螺丝钉，你是否永远坚守在你生活的岗位上……
燕子去了，有再来的时候;杨柳枯了，有再青的时候;桃花谢了，有再开的时候。但是，聪明的，你告诉我，我们的日子为什么一去不复返呢?——是有人偷了他们吧：那是谁?又藏在何处呢?是他们自己逃走了吧：现在又到了哪里呢?
