石匠 克莱门 , 民谣 (Kőműves Kelemen kínaiul)
石匠克莱门
（民谣）
十二名泥瓦匠开始讨论,
如何建造高的德瓦*城堡。
如何建造半蒲式耳银子,
半蒲式耳银子,半蒲式耳金.
他们出现在德瓦城市里，
他们还开始建造高德瓦城堡。
中午之前搭建起来的，到晚上就倒塌了，
直到晚上才搭建起来的，在早上就倒塌了。
十二名泥瓦匠又开始讨论,
怎么可能挡住一堵墙,
虽然他们毕竟想出了这样的想法,
他们彼此形成了紧密的联盟：
- 谁的妻子先到这里，
我们轻轻地握住她，把她扔进火里，
我们将他虚弱身体的骨灰混入石灰中，
让我们用她建造高的德瓦城堡。
马车夫，马车夫，大型马车夫，
我想去见见我的丈夫！
-石匠 克莱门的妻子说 –
把匹马连系， 连系上马车
把匹马连系，快上来
我们走吧，我们朝去德瓦的城堡吧。
当他们走了一半的路程时，
下着雨，倾盆大雨倾盆而下。
- 我的夫人，我的明星，让我们回头吧，
昨晚我在梦中看到了一个可怕的幽灵，
昨晚上我做了那样的梦，
我参观了 石匠 克莱门的宫廷，
他的宫廷里充满了哀悼，
中间有一口深井，
他的小儿子死在那里。
昨晚上的梦想真的不太好。
-夫人，夫人，我们回去吧！
马车夫，马车夫 我们不会回头，
马不是你的，车不是你的，
打败马，我们继续前进。
他们走了, 走一走了向德瓦的城堡，
石匠 克莱门注意到他们，
他非常害怕并祈祷：
- 我的上帝， 把她带到某个地方！
我的四匹棕马都摔断了腿
我马车的四个轮子各应落下一块，
愿火焰之神之箭射中道路，
愿我的马儿打呼噜归来！
他们走了, 走一走了向德瓦的城堡
他没有任何问题，马车都没有问题。
- 美好的一天，美好的一天，十二名泥瓦匠！
也祝你有美好的一天，克莱门泥瓦匠!
女士向他打招呼，先生回答道：
- 我亲爱的妻子，也祝你有美好的一天！
-为什么你要冒着危险来到这里,
我们轻轻地握住你，然后把你扔进火里。
十二名泥瓦匠制定了这条法律：
谁的老婆来得早，
让我们轻轻地把她扔进火里，
我们将他虚弱的骨灰混入石灰中，
让我们用它建造高的德瓦城堡，
这是我们获得其昂贵价格的唯一办法。
克莱门女士，一明白这件事，
她在悲伤的心里感觉到了这一点：
- 你们等等，你们等等，十二个凶手，
直到我说再见：直到等到
和我的女性朋友们告别，
我的女性朋友和我漂亮的小儿子:
因为还为死者敲三响钟，
没有对我孤独的脑袋敲一响钟
克莱门女士先回家了，
彻底告别，
和她的女性朋友告别，
女性朋友和她漂亮的小儿子。
石匠克莱门女士这样会回来了，
他哭着走向高的德瓦城堡，
他们轻轻地握住她，把她放进火里，
他虚弱的骨灰与石灰混合，
最后建立的是强大的高德瓦的城堡，
这是他们赢得昂贵价格的唯一途径。
当 石匠克莱门回家时，
他的小儿子来迎接他。
- 欢迎回家，我亲爱的父亲！
她在哪里，她在哪里，我亲爱的妈妈？
他的父亲是这样回答他的：
- 随它去吧，我的儿子，随它去吧，等她晚上回家。
- 我的上帝，我的上帝，即使在晚上，
可是，奶奶还没回来呢！
我的父亲，我的亲爱父亲！告诉我真相，
我亲爱的妈妈在哪里！
- 走开，我的儿子，走开，去高德瓦的城堡，
那是你的母亲，被困在石墙里。
他的小儿子开始去哭着，
他开始向去高德瓦的城堡哭着：
- 妈妈，跟我说话吧！
- 我不能说话，我的儿子，因为石墙紧紧地抱住我！
我这里被坚固的岩石包围着。
他的心已裂开，大地在他脚下，
而他的小儿子也陷入其中。
评论：我第一次把一首匈牙利诗翻译成中文。这不是艺术翻译，只是原始翻译，我只能渲染内容, 绝对不是押韵和古老的匈牙利语单词。如果因为这个缺点而让这首古老而著名的匈牙利民谣变得更难欣赏，我很抱歉。
德瓦: 是一个城市。 现在位于罗马尼亚境内。
Kőmíves Kelemen
(Népballada)
Tizenkét kőmíves összetanakodék,
Magos Déva várát hogy felépítenék,
Hogy felépítenék fél véka ezüstér,
Fél véka ezüstér, fél véka aranyér.
Déva városához meg is megjelöntek,
Magos Déva várhoz hozzá is kezdöttek,
Amit raktak délig, leomlott estére,
Amit raktak estig, leomlott röggelre.
Megint tanakodék tizenkét kőmíves,
Falat megállítni hogy lesz lehetséges,
Míg elvégre ilyen gondolatra jöttek,
Egymás között szoros egyességet töttek:
- Kinek felesége legelőbb jő ide,
Szép gyöngén fogjuk meg, dobjuk bé a tűzbe,
Keverjük a mészbe gyönge teste hamvát,
Avval állítsuk meg magos Déva várát.
Kocsisom, kocsisom, nagyobbik kocsisom,
Én uramhoz mönni lönne akaratom!
- Kőmíves Kelemen felesége mondja, -
Fogd bé a lovakat, fogd bé a hintóba,
Fogd bé a lovakat állj is gyorsan elé,
Hadd menjünk, hadd menjünk Déva vára felé.
Mikor fele útját elutazták vóna,
Esős idő vala, záporeső hulla.
- Asszonyom, csillagom, forduljunk mi vissza,
Rossz jelenést láttam az éjjel álmomba,
Az éjjel álmomba olyan álmot láttam,
Kőmíves Kelemen udvarában jártam,
Hát az ő udvara gyásszal van béhuzva,
Annak közepibe mély kút vala rakva,
S az ő kicsi fia oda beléhala.
Az éjjeli álom nem telik ma jóra. -
Asszonyom, asszonyom, forduljunk meg vissza! -
- Kocsisom, kocsisom, nem fordulunk vissza,
A lovak se tiéd, a hintó se tiéd,
Csapjad a lovakat, hadd haladjunk elébb.
Mönnek, möndögélnek Déva vára felé,
Kőmíves Kelemen őket észrevevé,
Megijede szörnyen, imádkozik vala:
- Én uram Istenem, vidd el valahova!
Mind a négy pej lovam törje ki a lábát,
Vessen a hintómnak négy kereke szakát,
Csapjon le az útra tüzes istennyila,
Horkolva térjenek a lovaim vissza! -
Mönnek, möndögélnek Déva vára felé,
Sem lovat, sem hintót semmi baj nem lelé.
- Jó napot, jó napot tizenkét kőmíves!
Neked is jó napot, Kelemen kőmíves! -
Köszöne az asszony, az ura válaszolt:
- Édös feleségem, neked is jó napot!
Hát ide mér jöttél a veszedelmedre,
Szép gyöngén megfogunk, bédobunk a tűzbe.
Tizenkét kőmíves azt a törvényt tette:
Kinek felesége hamarébb jő ide,
Fogjuk meg szép gyöngén, dobjuk bé a tűzbe,
Annak gyönge hamvát keverjük a mészbe,
Avval állítsuk meg magos Déva várát,
Csak így nyerhetjük el annak drága árát.
Kelemenné asszony, hogy átalértette,
Bánatos szívének így lött felelete:
- Várjatok, várjatok, tizenkét gyilkosok,
Amíg búcsút veszek: csak addig várjatok,
Hogy búcsut vehessek asszony barátimtól,
Asszony barátimtól s szép kicsi fiamtól:
Mert a halottnak is hármat harangoznak,
Én árva fejemnek egyet sem kondítnak. -
Kelemenné asszony avval hazamöne,
Egyször s mindenkorra hogy végbúcsut vönne,
Hogy végbúcsut vönne asszony barátitól,
Asszony barátitól s szép kicsi fiától.
Avval visszamöne Kőmíves Kelemenné,
Sírva haladt magos Déva vára felé,
Megfogák szép gyöngén, bétevék a tűzbe,
Az ő gyönge hamvát keverék a mészbe,
Avval állíták meg magos Déva várát,
Csak így nyerheték meg annak drága árát.
Kőmíves Kelemen mikor hazamöne,
Az ő kicsi fia jöve véle szömbe.
- Isten hozott haza, kedves édösapám!
Hol maradt, hol maradt az én édösanyám?
Az ő édesapja neki így felele:
- Hadd el, fiam, hadd el, hazajő estére.
- Istenem, Istenem, este is ejöve,
Mégis édösanyám még haza nem jöve!
Apám, édösapám! mondja meg igazán,
Hogy hol van, hogy hol van az én édösanyám!
- Mönj el, fiam, mönj el, magos Déva várra,
Ott van a te anyád, kőfalba van rakva.
Elindula sírva az ő kicsi fia,
Elindula sírva magos Déva várán:
- Anyám! Édösanyám! szólj bár egyet hozzám!
- Nem szólhatok fiam! mert a kőfal szorít,
Erős kövek közé vagyok bérakva itt. -
Szíve meghasada s a föld is alatta,
S az ő kicsi fia oda beléhulla.