赋得古原草送别

白居易 (772-846)

离离原上草，一岁一枯荣。

野火烧不尽，春风吹又生。

远芳侵古道，晴翠接荒城。

又送王孙去，萋萋满别情。

Fùdé gǔyuán cǎo sòngbié

Bái Jūyì (772-846)

Lí lí yuán shàng cǎo, yī suì yī kūróng.

Yě huǒshāo bù jìn, chūnfēng chuī yòu shēng.

Yuǎn fāng qīn gǔdào, qíng cuì jiē huāngchéng.

Yòu sòng wángsūn qù, qī qī mǎn bié qíng.

Búcsú ősi puszta füveitől

Bai Juyi (772-846)

Az ősi síkságon buja zöld fű nő, Egy év alatt virágzik és elszárad.

Vad tüzek nem perzselik fel teljesen, Életre kel, ha tavaszi szél támad.

Távoli illata ősi útig száll, Lágy zöldje a halott várost befonja.

Újra útjára bocsátom barátom, Dús füvek közt lebeg a búcsú súlya.

赋得 (Fù dé): Akkor használták ezt a kifejezést, ha ősi versek, versírási módszerek alapján írták az adott verset. Ha egy verscímében ez van, akkor ez azt jelenti.

Meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=zfSTnpAu_vQ