观公孙大娘弟子舞剑器行

杜甫 (712-770)

并序

大历二年十月十九日，夔府别驾元持宅，见临颍李十二娘舞剑器，壮其蔚跂，问其所师，曰："余公孙大娘弟子也。" 开元五载，余尚童稚，记于郾城观公孙氏，舞剑器浑脱，浏漓顿挫，独出冠时，自高头宜春梨园二伎坊内人，洎外供奉舞女，晓是舞者，圣文神武皇帝初，公孙一人而已。玉貌锦衣，况余白首，今兹弟子，亦非盛颜。既辨其由来，知波澜莫二，抚事慷慨，聊为《剑器行》。昔者吴人张旭，善草书帖，数常于邺县见公孙大娘舞西河剑器，自此草书长进，豪荡感激，即公孙可知矣。

昔有佳人公孙氏，一舞剑器动四方。

观者如山色沮丧，天地为之久低昂。

㸌如羿射九日落，矫如群帝骖龙翔。

来如雷霆收震怒，罢如江海凝清光。

绛唇珠袖两寂寞，晚有弟子传芬芳。

临颍美人在白帝，妙舞此曲神扬扬。

与余问答既有以，感时抚事增惋伤。

先帝侍女八千人，公孙剑器初第一。

五十年间似反掌，风尘澒动昏王室。

梨园弟子散如烟，女乐余姿映寒日。

金粟堆前木已拱，瞿唐石城草萧瑟。

玳筵急管曲复终，乐极哀来月东出。

老夫不知其所往，足茧荒山转愁疾。

Bìng xù

Guān gōngsūn dàniáng dìzǐ wǔ jiàn qì xíng (bìng xù)

dà lì èr nián shí yuè shíjiǔ rì, kuí fǔ bié jià yuán chí zhái, jiàn lín yǐng lǐ shí'èr niáng wǔ jiàn qì, zhuàng qí wèi qí, wèn qí suǒ shī, yuē:"Yú gōngsūn dàniáng dìzǐ yě." Kāiyuán wǔ zǎi, yúshàngtóng zhì, jì yú yǎn chéng guān gōngsūn shì, wǔ jiàn qì hún tuō, liú lí dùncuò, dú chū guān shí, zì gāo tóu yíchūn líyuán èr jì fāng nèi rén, jì wài gòngfèng wǔnǚ, xiǎo shì wǔ zhě, shèng wén shénwǔ huángdì chū, gōngsūn yīrén éryǐ. Yù mào jǐnyī, kuàng yúbái shǒu, jīn zī dìzǐ, yì fēi shèng yán. Jì biàn qí yóulái, zhī bōlán mò èr, fǔ shì kāngkǎi, liáo wèi "jiàn qì xíng". Xī zhě wú rén zhāng xù, shàn cǎoshū tiē, shù cháng yú yè xiàn jiàn gōngsūn dàniáng wǔ xīhé jiàn qì, zì cǐ cǎoshū zhǎngjìn, háo dàng gǎnjī, jí gōngsūn kězhī yǐ.

Xī yǒu jiārén gōngsūn shì, yī wǔ jiàn qì dòng sìfāng.

Guān zhě rúshān sè jǔsàng, tiāndì wéi zhī jiǔ dī áng.

Huò rú yì shè jiǔ rìluò, jiǎo rú qún dì cān lóng xiáng.

Lái rú léitíng shōu zhènnù, bà rú jiānghǎi níng qīngguāng.

Jiàng chún zhū xiù liǎng jìmò, wǎn yǒu dìzǐ chuán fēnfāng.

Lín yǐng měirén zài bái dì, miào wǔ cǐ qū shén yángyáng.

Yǔ yú wèndá jì yǒu yǐ, gǎn shí fǔ shì zēng wàn shāng.

Xiāndì shìnǚ bāqiān rén, gōngsūn jiàn qì chū dì yī.

Wǔshí niánjiān shì fǎn zhǎng, fēngchén hòng dòng hūn wángshì.

Líyuán dìzǐ sàn rú yān, nǚ lè yú zī yìng hán rì.

Jīnsù duī qián mù yǐ gǒng, qútáng shíchéng cǎo xiāosè.

Dài yán jí guǎn qū fù zhōng, lè jí āi lái yuè dōng chū.

Lǎofū bùzhī qí suǒ wǎng, zú jiǎn huāngshān zhuǎn chóu jí.

Gongsun néni tanítványainak kardtáncát nézem (előszóval)

Du Fu (712-770)

Előszó:

Dali uralkodásának 2. évében, október 19. napján, Kuifuban, Yuan Chi rezidenciáján, aki a kormányzó segédtisztje, néztem 12 linyingi lány kardtáncát, csodáltam sugárzó erejüket. Kitől tanultak? – kérdeztem. Gongsun néni tanítványai ők.

Kaiyuan ötödik évében fiatal gyermekként emlékszem Yan-városbeli Gongsun-családra, ötvözték a kardtáncot a "huntuo" tánccal, így lett fordulatos és elegáns, a legkiemelkedőbb. A császár előtt táncoló táncosok, de a palotán kívülről behozott táncosnők, vagyis táncosok, mind imádták. Shengwen shengwu császár korai éveiben Gongsun még egyedül táncolta.

Akkoriban jáde-megjelenésű csodás ruhában volt, most pedig az én fejem már ősz, és tanítványai sem fiatalok. Amint azonosítottam ennek eredetét, megértettem a tánc-hullámok azonosságát, és vigasztaló érzések öntöttek el, megírtam a Kardtáncot.

Régebben wu-i Zhang Xu, aki híres volt kurzív kalligráfiájáról, gyakran nézte Gongsun nénit Ye-megyében, ahogy "Nyugati-folyó-kardtáncot" táncol, azóta a kurzív kalligráfia sokat haladt előre, vagyis ez Gongsunnak tudható be.

Egyszer rég, volt egy csodás nő: Gongsun, ahogy táncolt, négy felé tért kardja.

Hegyekben álltak a döbbent nézők, hosszan hullámzott az ég általa.

Gyors volt, mint Yi, ki kilenc napot lőtt, s fürge, mint Isten, ki sárkányt hajta.

Mikor kezdett, dühös mennydörgés volt, ha megállt, víz-fénye dermedt, tiszta.

Bíbor ajkak, gyöngy ujjak, csend, magány, tanítványok nyomában illata.

Linyingi szépleányok baidiból, szellemükben táncuk varázslata.

Kérdezek, és a válaszban az ok, vigaszukra nő szívem bánata.

Császárnak nyolcezer lánya közül, Gongsun a legelső a kardtáncban.

Ötven év telt el, s fordult a tenyér, port fúj a szél császári udvarban.

Tanítványok eltűntek, mint a füst, csak szép nők maradtak téli napban.

Jinsu-halmán egymásra hajolt fák, Qutang kővárosában fű susog.

Teknős-húrokon a dal véget ér, öröm-bánat, a Hold keleten kél.

Nem tudom, milyen irányba tartok, kopár hegyen gyalogolok búsan.

公孙GōngsūnGongsun: Táng Xuánzōng 唐玄宗 császár idején (685-762), (kāiyuán 开元 időszaka) híres táncos, tanár.

舞剑 Wǔ jiàn: Kardtánc: harcművészeti tánc, táncosai nők, férfi egyenruhába öltözve, üres kézzel táncoltak.

大历 Dà lì: Dali: Tang-dinasztia császára, 766-779.

羿 Yì: Yi 9 napot lő: az ókori mitológiában amikor Yáo 尧uralta a világot, az égen 10 nap volt, a termés és a növények, mind felperzselődtek. Yao elküldte Hòu yì-t后羿, hogy lője ki a napokat, és ő kilencet lelőtt az égről.

金粟 Jīn sù: Jinsu: Ide van eltemetve Xuanzong császár, az ő sírjára utal.

瞿唐: (qútáng): helységnév, a 长江(Chángjiāng), vagyis Jangce-folyón három nagy szurdok van, egyike a Qutang-szurdok..

玳 Dài: Teknős-húrok: A teknős páncéljából készült lantot jelenti.

张旭 Zhāng Xù: Zhang Xu: híres kalligráfus. Láttam olyan táncot, ami a kínai írásjeleket táncolja le, talán erre utalhat ez a sor.

Meghallgatható:

https://www.youtube.com/watch?v=ErqSYviRZbw&ab_channel=qingshengzhang

Egy kardtánc megtekinthető:

https://www.youtube.com/watch?v=HrN8na6ortE&ab_channel=ChinaCulture