遣悲怀三首

元稹 (779-831)

其一

谢公最小偏怜女，嫁与黔娄百事乖。

顾我无衣搜画箧，泥他沽酒拔金钗。

野蔬充膳甘长藿，落叶添薪仰古槐。

今日俸钱过十万，与君营奠复营斋。

其二

昔日戏言身后意，今朝都到眼前来。

衣裳已施行看尽，针线犹存未忍开。

尚想旧情怜婢仆，也曾因梦送钱财。

诚知此恨人人有，贫贱夫妻百事哀。

其三

闲坐悲君亦自悲，百年都是几多时。

邓攸无子寻知命，潘岳悼亡犹费词。

同穴窅冥何所望，他生缘会更难期。

惟将终夜长开眼，报答平生未展眉。

Qiǎn bēi huái sān shǒu

Yuán Zhěn (779-831)

Qí yī

Xiè gōng zuìxiǎo piān lián nǚ, jià yǔ Qián Lóu bǎishì guāi.

Gù wǒ wú yī sōu huà qiè, ní tā gū jiǔ bá jīn chāi.

Yě shū chōng shàn gān zhǎng huò, luòyè tiān xīn yǎng gǔ huái.

Jīnrì fèng qiánguò shí wàn, yǔ jūn yíng diàn fù yíng zhāi.

Qí èr

xīrì xìyán shēnhòu yì, jīnzhāo dōu dào yǎnqián lái.

Yīshang yǐ shīxíng kàn jǐn, zhēnxiàn yóu cún wèi rěn kāi.

Shàng xiǎng jiùqíng lián bì pū, yě céng yīn mèng sòng qiáncái.

Chéng zhī cǐ hèn rén rén yǒu, pínjiàn fūqī bǎishì āi.

Qí sān

xián zuò bēi jūn yì zì bēi, bǎinián dōu shì jǐ duōshí.

Dèng Yōu wú zǐ xún zhīmìng, Pān Yuè dàowáng yóu fèi cí.

Tóng xué yǎo míng hé suǒwàng, tā shēng yuán huì gèng nán qī.

Wéi jiāng zhōng yè cháng kāiyǎn, bàodá píngshēng wèi zhǎnméi.

Három szomorú vers

Yuan Zhen (779-831)

1.

Legkisebb lányaként, apádnak kedvence voltál,

Egy koldushoz mentél férjhez, fejedre bajt hoztál.

Ruhám sem volt, te kerestél bambuszkosaradban,

Arany hajtűdből vettél jó bort, mert azt kívántam.

Vad zöldséget főztél, ánizzsal édesítetted,

Öreg akác a tűzifád és lehullt levelek.

Most, hogy nemes fizetésem végre százezer lett,

Szerzetesekkel ünnepelem halott szellemed.

2.

Viccelődtünk egyszer, halálunk után vajh mi lesz?

Mostanra szemeim előtt valósult meg mindez.

Ruháidat majdnem mindet elajándékoztam,

Szép varródobozkádat még kinyitni sem bírtam.

Hiányzik régi szerelmünk, szolgalányod szánom,

Hogy álmomban meglátogass, pénzemet sem bánom.

Tudom, hogy gyűlölet s harag él minden emberben,

De mégis, mennyit szenvedtünk mi bús szegénységben!

3.

Szomorúan üldögélek, sajnálom magamat,

Hosszú s rövid az idő az eltelt száz év alatt.

Csak a sors tudja, miért nem volt Deng You-nak utóda,

És Pan Yue is három gyászverset írt hiába.

S mégha egy sírban is fekhetnénk, mit remélhetünk?

Hogy új életünkben talán újra együtt leszünk?

Éjszakákon keresztül tágra nyílt szemmel fekszek,

Mert nehéz életed miatt most fizetek én meg.

韦丛 (Wéi Cóng): A költő felesége, akinek a vers íródott, korán meghalt, gazdag családból származó nő volt. A versben nem hangzik el a neve.

谢公 (Xiè gōng): A vers első sora nehezen fordítható, mert egy bizonyos Xie-úrral kezdődik, aki a Keleti Yin-dinasztia 晋miniszterelnöke, ez a férfi legjobban a legkisebb leányát szerette, jó módban éltek. Hozzá hasonlítja volt felesége és annak az apja viszonyát a költő.

黔娄 (Qián Lóu): Egy szegény családból származó remete, aki meztelenül halt meg, mert olyan szegény volt, de nemes. A költő magát hasonlítja ehhez a koldushoz.

邓攸 (Dèng Yōu): a nyugati Jin-dinasztia 晋 szülötte, kormányzó Hexi-ben. Háborúban feladta saját fiát a testvéréért, végül gyermektelenül halt meg.

潘岳 (Pān Yuè): Nyugati Jin-dinasztia 晋 szülötte, mikor a felesége meghalt, ő is három gyászverset írt. 

 Meghallgatható:

Első versszak: https://www.youtube.com/watch?v=dHQXhSkxycg

Második versszak: https://www.youtube.com/watch?v=x-VtB1B-1MA

Harmadik versszak: https://www.youtube.com/watch?v=pUACk92VLjE