登高

杜甫 (712-770)

风急天高猿啸哀， 渚清沙白鸟飞回。

无边落木萧萧下， 不尽长江滚滚来。

万里悲秋常作客，百年多病独登台。

艰难苦恨繁霜鬓， 潦倒新停浊酒杯。

Dēnggāo

Dù Fǔ (712-770)

Fēng jí tiān gāo yuán xiào āi, zhǔ qīng shā bái niǎo fēi huí.

Wúbiān luòmù xiāoxiāo xià, bù jìn chángjiāng gǔngǔn lái.

Wànlǐ bēi qiū cháng zuòkè, bǎinián duō bìng dú dēngtái.

Jiānnán kǔ hèn fán shuāng bìn, liáodǎo xīn tíng zhuó jiǔbēi.

Hegyre fel

Du Fu (712-770)

Magas égen majmoknak hangja busongva száll a szélben,

S fehér madarat homokpad fölé sodor vissza éppen.

A fákról hulló lomb sustorog, a földön nincs határa,

A Jangce-folyó hömpölyög, végtelenbe nyúlik árja.

Távol a hazámtól, a komor ősz gyakori vendégem,

Magányosan mászok, száz évesen sok a betegségem.

Nehéz az élet, és hogy halántékom őszül, utálom,

Csalódtam, és újabban még az ivást is meg kell állnom.

A Dupla kilenc ünnepén (kínai hagyományos naptár 9. hó 9. napja), az egyik szokás a hegymászás szokása. Meng Haoran – "Látogatás régi barát tanyáján" című versében már volt róla szó. (重阳日 chóngyáng rì: Dupla kilenc ünnepe, (szó szerinti fordítás Dupla férfias-energia napja). A korai Han-diansztia (isz.25-220) óta ünneplik ezt a napot, ami a 9. holdhónap 9. napja, minden évben más-más időpontra esik, de általában októberre tehető a mi naptárunk szerint. 寒露 hánlù (Hideg harmat) vagy a 霜降 shuāngjiàng (Fagy) idejére tehető a hagyományos kínai naptár szerint. A 重 jele itt "duplát" jelent, a 阳 jele pedig "férfias energiát" (a yinyang [jelből ez a yang jele, lehet, hogy valakinek így többet mond), vagyis ezen a napon duplázva van jelen a férfias energia. Az idősek napjának is szokták mondani. Ilyenkor az volt és az a szokás, hogy az emberek magas helyekre másztak fel, hogy gyönyörködjenek a tájban, és krizantémból készült bort ittak. Kimentek a temetőbe rendbe tenni a sírokat, és tiszteletüket tették az ősöknek, füstölőket gyújtottak).

Meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=K7Jv4CMmjs0