长干行

                                              李白 (701-762)                                                

其一

妾发初覆额，折花门前剧。

郎骑竹马来，绕床弄青梅。

同居长干里，两小无嫌猜，

十四为君妇，羞颜未尝开。

低头向暗壁，千唤不一回。

十五始展眉，愿同尘与灰。

常存抱柱信，岂上望夫台。

十六君远行，瞿塘滟滪堆。

五月不可触，猿声天上哀。

门前迟行迹，一一生绿苔。

苔深不能扫，落叶秋风早。

八月胡蝶来，双飞西园草。

感此伤妾心，坐愁红颜老。

早晚下三巴，预将书报家。

相迎不道远，直至长风沙。

                                                                                            Zhǎng gàn xíng   

Lǐ Bái (701-762)

qí yī

Qiè fā chū fù é, zhé huā mén qián jù.

Láng qí zhúmǎ lái, rào chuáng nòng qīngméi.

Tóngjū zhǎnggàn lǐ, liǎng xiǎo wú xián cāi,

shísì wèi jūn fù, xiū yán wèicháng kāi.

Dītóu xiàng àn bì, qiān huàn bù yī huí.

Shíwǔ shǐ zhǎnméi, yuàn tóng chén yǔ huī.

Cháng cún bào zhù xìn, qǐ shàng wàng fū tái.

Shíliù jūn yuǎn xíng, qútáng yàn yù duī.

Wǔ yuè bùkě chù, yuán shēng tiānshàng āi.

Mén qián chí xíngjì, yīyī shēng lǜ tái.

Tái shēn bùnéng sǎo, luòyè qiūfēng zǎo.

Bā yuè húdié lái, shuāngfēi xī yuán cǎo.

Gǎn cǐ shāng qiè xīn, zuò chóu hóngyán lǎo.

Zǎowǎn xià sān bā, yù jiāng shū bào jiā.

Xiāng yíng bù dào yuǎn, zhízhì cháng fēngshā.

Hosszú, száraz sorok

Li Bai (701-762)

Első vers

Mikor első hajam homlokom takarta, Virágot szedtem, s játszottam ajtónk előtt.

Bambusz-lovacskán lovagolva fiú jött, Kút körül űzött, zöld szilvával dobáltam.

Changganban1 a folyónál már együtt éltünk, nem gyanakodtak, gyermekek voltunk ketten.

Tizennégy évesen összeházasodtunk, Úgy szégyelltem, boldogságát nem ízleltem.

Fejem lehajtva, sötét falnak fordultam, Ezerszer szólt, de egyszer sem válaszoltam.

Tizenöt évesen szememet kihúztam, Vele leszek por és hamu, határoztam.

Bizalmam rendíthetetlen oszlopként2 állt, Ki hitte, hogy férjem helyébe kell lépnem?

Tizenhat évesen messzire utazott, Zátonyok közt kelt át Qutang-szurdokában3.

Átkelni, májusban, nem szabadott volna! Majmok hangja szánakozva száll az égre.

Ajtóm előtt még lábnyomainak helye, Lépésről-lépésre zöld moha növi be.

A moha vastag, elsöpörni nem lehet, Lehullt levelek, korán jött az őszi szél.

Késő augusztusi sárga pillangók, Párokban megülnek nyugati-kert füvén.

Szívem belesajdul, ha rájuk tekintek, Itt üldögélek, s lassan megöregszem én.

Előbb-utóbb kiszállsz Sanba városában, Értesíts előre, küldj levelet haza!

A várt viszontlátás tán nincsen túl messze! Eléd megyek, s odaérek Changfengsha-ba4.

Meghallgatható:

https://www.youtube.com/watch?v=1t7fXl2C_1w&ab_channel=qingshengzhang

1, 长干: chǎnggàn: helységnév, a mai 南京 (Nánjīng) városában a Jangce mentén a hajós-kereskedők éltek együtt ott.

2, Ide tartozik egy történet egy 尾生 (Wěishēng) nevű férfiről, aki híres lett arról, hogy megbeszélt egy találkozót egy hölggyel egy híd alatt. Ott várta, amikor a víz hirtelen megemelkedett, a férfi viszont nem ment el, ott maradt, megtartotta a szavát, aztán megfulladt.

3, 瞿塘 (qútáng): helységnév, a 长江(Chángjiāng), vagyis Jangce-folyón három nagy szurdok van, egyike a Qutang-szurdok. Májusban a víz megemelkedik, eltakarja a zátonyt, és többször futottak a hajók zátonyra, borultak fel. 南京 és 瞿塘 közti távolság kb. 1225 km.

4, 长风沙(cháng fēngshā): helységnév a Jangce partján, 南京 és 长风沙 közti távolság kb. 300 km.