Konfucius és a tenger, 孔夫子和大海

2024.11.05

Konfucius és a tenger történetével a HSK 标准教程5上练习册, nyelvvizsgára felkészítő tankönyvben találkoztam (28.old.)


孔夫子和大海  

在一个炎热的夏天, 孔子乘坐马车去往齐国。 忽然, 从车窗外传来哗哗的水声。 孔子说:

天气说变就变。 听, 山那边下起了雷阵雨!快停车!

随行的一位学生仔细听了听, 说:

这是山那边拍打岸边岩石的声音, 我是南方人, 很熟悉这种声音。

孔子一听是海, 非常好奇, 因为他从来没见过海。 于是, 就带着学生们爬上山顶, 去看大海究竟是什么样子。 望着无边无际的大海, 孔子感慨地说:

大海真辽阔呀!做人就应该像大海一样, 有辽阔的胸怀呀!

过了一会儿, 孔子觉得口渴, 这个时候, 正巧有一位渔民挑着一桶水走了过来。 于是, 孔子便走上前去, 很客气地要水喝。 渔民舀了一瓢清水, 递给了孔子。 孔子喝过水后, 说:

这海水真好喝啊!甘甜清凉。

渔民听后, 忍不住笑道:

-  海水又咸又苦, 怎么能喝呢?你们可真是书呆子, 连这点儿常识都不懂。

一位学生听渔民这么说, 非常生气地说:

你真不知天高地厚, 你知道这是谁吗?他可是大鼎鼎的孔夫子。

- 孔夫子怎么啦?孔夫子也不见得样样都懂, 刚才他不是想用海水解渴吗?海水是苦的, 根本不能喝。 我给他的可是清水。 渔民答道。

孔子听了, 觉得非常惭愧, 他沉思了一会儿, 很诚恳地对学生们说:

以前, 我对你们讲, "有些人一生下来就知道一些事情", 这话是不对的, 很多事我也要学习, 我们千万不能不懂装懂啊!


Kǒng fūzǐ hé dàhǎi

zài yīgè yánrè de xiàtiān, kǒngzǐ chéngzuò mǎchē qù wǎng qí guó. Hūrán, cóng chē chuāng wàizhuàn lái huā huā de shuǐ shēng. Kǒngzǐ shuō:

- Tiānqì shuō biàn jiù biàn. Tīng, shān nà biān xià qǐle léizhènyǔ! Kuài tíngchē!

Suíháng de yī wèi xuéshēng zǐxì tīngle tīng, shuō:

- Zhè shì shān nà biān pāidǎ àn biān yánshí de shēngyīn, wǒ shì nánfāng rén, hěn shúxī zhè zhǒng shēngyīn.

Kǒngzǐ yī tīng shì hǎi, fēicháng hàoqí, yīnwèi tā cónglái méi jiànguò hǎi. Yúshì, jiù dàizhe xuéshēngmen pá shàng shāndǐng, qù kàn dàhǎi jiùjìng shì shénme yàngzi. Wàngzhe wúbiān wújì de dàhǎi, kǒngzǐ gǎnkǎi de shuō:

- Dàhǎi zhēn liáokuò ya! Zuòrén jiù yīnggāi xiàng dàhǎi yīyàng, yǒu liáokuò de xiōnghuái ya!

Guòle yīhuǐ'er, kǒngzǐ juédé kǒu kě, zhège shíhòu, zhèngqiǎo yǒuyī wèi yúmín tiāozhe yī tǒng shuǐ zǒule guòlái. Yúshì, kǒngzǐ biàn zǒu shàng qián qù, hěn kèqì de yào shuǐ hē. Yúmín yǎole yī piáo qīngshuǐ, dì gěile kǒngzǐ. Kǒngzǐ hēguò shuǐ hòu, shuō:· 

-  Zhè hǎishuǐ zhēn hǎo hē a! Gāntián qīngliáng.

Yúmín tīng hòu, rěn bù zhù xiào dào:· 

-  Hǎishuǐ yòu xián yòu kǔ, zěnme néng hē ne? Nǐmen kě zhēnshi shūdāizi, lián zhè diǎn er chángshì dōu bù dǒng. 

Yī wèi xuéshēng tīng yúmín zhème shuō, fēicháng shēngqì de shuō: 

 - Nǐ zhēn bùzhī tiāngāodìhòu, nǐ zhīdào zhè shì shéi ma? Tā kěshì dà dǐngdǐng de kǒng fūzǐ. 

 - Kǒng fūzǐ zěnme la? Kǒng fūzǐ yě bùjiàn dé yàng yàng dōu dǒng, gāngcái tā bùshì xiǎng yòng hǎishuǐ jiěkě ma? Hǎishuǐ shì kǔ de, gēnběn bùnéng hē. Wǒ gěi tā de kěshì qīngshuǐ. Yúmín dá dào.

Kǒngzǐ tīngle, juédé fēicháng cánkuì, tā chénsīle yīhuǐ'er, hěn chéngkěn dì duì xuéshēngmen shuō:· 

-  Yǐqián, wǒ duì nǐmen jiǎng, "yǒuxiē rén yīshēng xiàlái jiù zhīdào yīxiē shìqíng", zhè huà shì bùduì de, hěnduō shì wǒ yě yào xuéxí, wǒmen qiān wàn bùnéng bù dǒng zhuāng dǒng a!


Konfucius és a tenger

Egy forró nyári napon, Konfucius lovaskocsira ült és elindult Qi-országba. Egyszercsak a kocsi ablakán víz gurgulázó hangja szűrődött be. Konfucius így szólt:

- Úgy tűnik, megváltozik az idő. Hallgassátok, a hegy felett zivatar készül, gyorsan állítsátok meg a kocsit!

Az egyik kísérő tanítvány figyelmesen hallgatózott, majd így szólt:

- Ez a tenger hullámainak parti sziklákat csapkodó hangja a hegyek mögül, déli vagyok, ismerem ezt a hangot.

Amint Konfucius meghallotta a "tenger" szót, rettenetesen kíváncsi lett, mert még sosem látta azt. Fogta a tanítványait és felmászott a hegy tetejére, hogy megnézze, mégis milyen a tenger. Ahogy a végtelen vizet megpillantotta, Konfucius meghatottan így szólt:

- Milyen hatalmas a tenger! Az emberi elmének is olyan szélesnek kéne lennie, mint amilyen a tenger.

Kis idő múlva Konfucius szomjas lett. Éppen ekkor egy halász járt arra egy vödör vízzel. Konfucius eléje ment, és udvariasan vizet kért tőle. A halász merített egy kanál tiszta vizet és odaadta Konfuciusnak. Az, miután ivott, ezt mondta:

- Milyen finom ez a tengervíz! Édes és hűvös.

A halász ezt hallva felnevetett:

- A tengervíz sós és keserű, hogyan lennél képes meginni? Bizonyára ti ilyen könyvmolyok vagytok, hogy még ezt az egyszerű dolgot sem tudjátok.

Egy tanítvány hallva a halász beszédét, nagyon mérges lett:

- Te nem vagy eszednél, tudod te, ki ez az ember? A hatalmas és nagyszerű Konfucius.

- És akkor mi van, ha Konfucius? Még Konfucius sem tudhat feltétlenül mindent, hiszen nem éppen az imént akarta a szomját tengervízzel oltani? A tengervíz keserű, teljesen ihatatlan. Amit adtam neki, az tiszta víz volt – válaszolt a halász.

Konfucius hallgatott, és nagyon elszégyellte magát. Egy darabig elmélkedett, majd őszintén így szólt a tanítványainak:

- Ezelőtt azt magyaráztam nektek, hogy "vannak emberek, akik úgy születnek, hogy tudnak bizonyos dolgokat", ez nem igaz . Nagyon sok dolgot még nekem is meg kell tanulnom. És semmiképp nem szabad tettetnünk, hogy tudunk bizonyos dolgokat, amikor nem tudjuk azokat. .

孔夫子和大海
孔夫子和大海


齐国 Qi-ország: ie.1046-ie.221-ig létező kínai tartomány/ország, amelynek volt tengerpartja.