Lu Xun, Egy őrült naplója, 鲁迅, 狂人日记

Lu Xun (1881-1936) nevével a kínai tankönyvben találkoztam, ahol főképp arról az oldaláról ismertették meg, hogy imádott éttermekbe járni a barátaival, és különböző ételeket enni. Nem utolsósorban inni, főképp barátjával, Yu Dafu-val, akitől már olvashattok itt a blogon egy fordítást (Ősz az öreg fővárosban). Kedvenc étterme Pekingben a Guangheju (广和居) étterem, amely abban az időben népszerű volt az írók és költők körében, az étel finom és olcsó, mindenféle ember járt oda enni. A tankönyvben két rövid történeteket tartalmazó kötetét említették meg, a Pánghuang-ot 彷徨 (Habozás) és a Nahan-t 呐喊 (Kiáltás), de mivel nem tudtam, melyiket, melyikből lenne érdemes fordítani, kínai tanárnőmet kérdeztem meg, mit ajánl. Ő említett néhány Kínában nagyon híres Lu Xun művet, én pedig a címe alapján az Egy őrült naplójára szavaztam. 

Pdf-ben letölthetitek itt: 

Tükörfordításban próbáltam megszerkeszteni, pinjin nélkül. Nekem nagyon hiányzik a magyar piacokról ez a "tükörfordításos nyelvkönyv" termék kínaiul, később, ha már jobban tudok a nyelven, szeretnék ilyen egyszerűbb történeteket tükörfordítással feltenni a blogra. 

Az Egy őrült naplóját nem volt könnyű fordítani, hiszen a történet szerint egy őrült írta E/1 személyben, és sokszor zavaros volt az egész. Végül mégis kikristályosodtak belőle csomópontok, szerintem, tőlem, mint kezdőtől, egészen jó lett. 

A megjegyzéseket a műben elég fontos elolvasni, mert ezekből derül ki, hogy mennyire félre tudta magyarázni a beteg elme azokat a mondatokat, amiket hallott, hogy a saját teóriáját igazolja vele.