秋日登吴公台上寺远眺

刘长卿

古台摇落后，秋入望乡心。

野寺来人少，云峰隔水深。

夕阳依旧垒，寒磬满空林。

惆怅南朝事，长江独至今。

Qiū rì dēng wúgōngtái shàng sì yuǎn tiào

Liú Zhǎngqīng

gǔ tái yáo luòhòu, qiū rù wàng xiāng xīn.

Yěsì lái rén shǎo, yún fēng gé shuǐshēn.

Xīyáng yījiù lěi, hán qìng mǎn kōng lín.

Chóuchàng náncháo shì, chángjiāng dú zhìjīn.

Messzire tekintve a Wugongtai templomból egy őszi napon

Liu Zhangqing (726-786)

Az ódon színpad megrendült, ősz köszönt a honvágyó szívbe.

Az elvadult templomban kevesen járnak, Yunfeng csúcsai a mély vízen.

A nyugvó Nap még a sáncok mögött, hideg hangok töltik meg az üres erdőt.

A Déli-dinasztia bukásán töprengvén, a magányos Jangze csak folyik.

Meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=iRTVfS1mA20&ab_channel=qingshengzhang