Nem feledek, Wang Yibo, 不忘， 王一博
Wang Yibo – 不忘
歌手: 王一博 (Wang Yibo)
作曲: 宋秉洋 (Song Bingyang)
作词: 杨夏 (Yang Xia), 宋秉洋
(Song Bingyang)
云深夜微凉 Yúnshēn yè wēi liáng
皎月清风拂心绕 jiǎo yuè qīngfēng fú xīn rào
一人对雪望yīrén duì xuě wàng
望尽前尘事过往 wàng jǐn qiánchén shì guòwǎng
姑苏天子笑 gūsū tiānzǐ xiào
埋雪独藏风华貌 mái xuě dú cáng fēnghuá mào
静室琴声遥 jìng shì qín shēng yáo
弹一曲问灵空回响 dàn yì qū wèn líng kōng huíxiǎng
你还在问吗 nǐ hái zài wèn ma
问尽古来世人的痴狂 wèn jǐn gǔlái shìrén de chīkuáng
谁又在远方 shéi yòu zài yuǎnfāng
再问世间故人 zài wènshì jiān gùrén
黑白毁誉几多量 hēibái huǐyù jǐ duōliàng
还能忘记吗hái néng wàngjì ma
云深共许一诺人茫茫 yún shēn gòng xǔ yī nuò rén mángmáng
君又在何方 jūn yòu zài héfāng
相望不忘 xiāng wàng bù wàng
泽世韵含光 zé shì yùn hán guāng
逢乱必出声名扬 féng luàn bì chū shēng míng yáng
他却不肯忘 tā què bù kěn wàng
踏尽前尘事过往 tà jǐn qiánchén shì guòwǎng
避尘铮鸣响 bìchén zhēng míng xiǎng
难避恩怨是非狂 nán bì ēnyuàn shìfēi kuáng
静室琴声遥 jìngshì qín shēng yáo
弹一曲问灵空回响 dàn yì qū wèn líng kōng huíxiǎng
你还在问吗 nǐ hái zài wèn ma
问尽古来世人的痴狂 wèn jǐn gǔlái shìrén de chīkuáng
谁又在远方 shéi yòu zài yuǎnfāng
再问世间故人 zài wènshìjiān gùrén
黑白毁誉几多量 hēibái huǐyù jǐ duōliàng
还能忘记吗 hái néng wàngjì ma
云深共许一诺人茫茫 yún shēn gòng xǔ yī nuò rén mángmáng
君又在何方 jūn yòu zài héfāng
相望不忘 xiāng wàng bù wàng
你还在问吗 nǐ hái zài wèn ma
不问古今世人的痴狂 bù wèn gǔjīn shìrén de chīkuáng
谁又在远方 shéi yòu zài yuǎnfāng
难解世间故人 nán jiě shì jiān gùrén
黑白毁誉几多量 hēibái huǐyù jǐ duōliàng
还能忘记吗 hái néng wàngjì ma
看客散去唯你我不忘 kànkè sàn qù wéi nǐ wǒ bù wàng
与君在身旁 yǔ jūn zài shēn páng
别来无恙 bié lái wúyàng
Wang Yibo – Nem feledek
Felhők Mélyén kissé hűvös az éjjel,
Fényes hold, lágy szellő simogat.
Egy alak bámulja hosszan a havat.
S végére néz az elmúlt dolgoknak.
Gusu Császár mosolya
hóban elásva, egyedül rejtőzve pompás.
A Csendes-szobából a guqin-hang távoli,
Lélek-hívó dal szól, de visszhang csak az üresség.
Te még mindig kérdezel?
Kérdezel az egykor történt összes őrültség után?
Ki az ott újra a távolban?
Újra kérded a világ bölcseit,
hogy fekete-fehér, hiba-dicséret mit ér?
Emlékszel még…
Felhők Mélyén, a tömeg közepén tett hatalmas ígéretünkre?
Hát mégis hol vagy akkor most?
Egymásra nézünk, s nem feledünk.
Ragyogó élte hírét Fényben Tartom,
Mert neve ismertté vált a káoszban,
És ő semmit nem felejt el biztosan,
Végére jár majd az elmúlt dolgoknak.
Megpendül a Bichen tiszta pengéje,
Nem kerül el jó és rossz őrülete.
A Csendes-szobából a guqin-hang távoli,
Lélek-hívó dal szól, de visszhang csak az üresség.
Te még mindig kérdezel?
Kérdezel az egykor történt összes őrültség után?
Ki az ott újra a távolban?
Újra kérded a világ bölcseit,
hogy fekete-fehér, hiba-dicséret mit ér?
Emlékszel még…
Felhők Mélyén, a tömeg közepén tett hatalmas ígéretünkre?
Hát mégis hol vagy akkor most?
Egymásra nézünk, nem feledünk.
Te még mindig kérdezel?
Kérdezel az egykor történt összes őrültség után?
Ki az ott újra a távolban?
Újra kérded a világ bölcseit,
hogy fekete-fehér, hiba-dicséret mit ér?
Emlékszel még…
Minden elmúlhat, csak téged nem feledlek
Ha itt vagy az oldalamon
Nem érhet semmi baj.
Meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=yyY0Haxvj5c&ab_channel=Release-Topic
Ez a dal a 魔道祖师 ( Módào zǔshī ), angol nevén Untamed, magyar nevén A démoni kultiváció nagymestere című regény egyik fő dala. A regényből készült filmdráma sorozatnak két főszereplője Xiao Zhan (肖战), aki Wei Wuxian-t, és Wang Yibo (王一博), aki Lan Wangji-t alakítja. A regény -rengeteg minden mellett- az ő kapcsolatukról szól, és a két színész-énekesnek írt különböző dal mélyen meghatározó annak, aki látta a filmet.
Emlékszem, akkor olvastam el a könyvet, és épphogy elkezdtem nézni a filmet. A kínai nyelvről még semmit sem tudtam, kirándultam az erdőben, éreztem, ahogy kinyílik egy ajtó ennek a regénynek, a filmnek és a két dalnak a segítségével. Egy olyan ajtó, amelyen keresztül bemehetek egy olyan világba, amely teljesen ismeretlen a számomra. Szinte szerelmet éreztem a nyelv és a kultúra iránt. Dúdoltam egy ismeretlen dallamot, és akkor jöttem rá, hogy ez valójában két külön dal, nem is egy, ahogy eredetileg gondoltam. Amikor hazaértem, akkor kerestem rá, hogy hogyan hangzik. Aztán rengeteget hallgattam őket, és bevallom, elemi fájdalom volt hallani, érezni a történetet, a mögöttes érzéseket. Nagyon sokáig, hónapokon át éreztem fájdalmat, ha meghallottam a dallamukat, vagy megláttam a színészeket, ha csak a történetre gondoltam. Aztán a saját regényemen kezdtem el dolgozni, a kínai nyelvhez menekültem, és lassan megnyugodtak az érzéseim. De máig, ha meghallom, erősen hat rám mindkét dal. Az első dolgom az volt, amikor néhány hónapja már tanulgattam a nyelvet, hogy ezt a két szöveget bogarásztam, melyik írásjegy mit jelent, de persze semmit sem értettem belőlük. Korábban már lefordítottam a Xiao Zhan-nak írt dalt, amelynek a Hátralévő évek címet adtam (余年), talán ez egy kicsivel közelebb áll hozzám, talán kevésbé fájdalmas nekem, ezért választottam ezt először. Wang Yibo dalával viszont még adós voltam a blogomnak, mert ez a másik olyan dal, amelyik motivált arra, hogy megtanuljak kínaiul, és elkezdjek fordítani. Ez a dal végtelenül szomorú, az elveszített barát, a hosszú éveken keresztüli hiábavaló fájdalom és gyász átszövi az egészet, bevallom, nem akartam újra megmártózni ennek a fájdalomnak a mélyében.
Végül mégis eljött az ideje. A szövegben sárgával szedett szavak, kifejezések konkrétan a regény egy-egy elemére utalnak, pl. Bichen-nek hívják Lan Wangji kardját, Gusu Császár mosolya pedig egy italnak a neve ott, ahol Lan Wangji él, a Felhők Mélyén.
Kiegészítésként:
A regény írója Mo Xiang Tong Xiu-t egy Tang-kori vers ihlette a regényben "Felhőzug"-ként fordított hely megformálására, ahol Lan Wangji és a Lan-család élt. Ez a vers a következő:
寻隐者不
贾岛(779-843)
松下问童子，言师采药去。
只在此山中，云深不知处。
Xún yǐn zhě bùyù
Jiǎ Dǎo (779-843)
Sōngxià wèn tóngzǐ, yán shī cǎi yào qù.
Zhǐ zài cǐ shānzhōng, yún shēn bùzhī chù.
Hiába kerestem a remetét
Jia Dao (779-843)
Tanítványát a fenyők alatt kérdezem;
Így felel: gyógynövényt ment szedni mesterem.
Csakhogy a hegyen annyi a bérc s az orom;
Felhők sűrűjében hol lehet, nem tudom.