秋日赴阙题潼关驿楼

许浑(791-858)

红叶晚萧萧，长亭酒一瓢。

残云归太华，疏雨过中条。

树色随山迥，河声入海遥。

帝乡明日到，犹自梦渔樵。

Qiū rì fù Quē tí tóngguān yì lóu

Xǔ Hún (791-858)

Hóngyè wǎn xiāoxiāo, chángtíng jiǔ yī piáo.

Cán yún guī tài huá, shū yǔguò zhōng tiáo.

Shù sè suí shān jiǒng, hé shēng rùhǎi yáo.

Dì xiāng míngrì dào, yóuzì mèng yú qiáo.

Őszi napon útban a főváros felé, a Tong-hágó postaállomásán

Xu Hun (791-858)

Vörös levelek susognak az éjben; A pavilonban merőkanál bor vár.

A Virág-hegy felől sebzett felhő jő; S a Középső-gerinc bő esőben már.

Távoli bérceken más-más színű fák; A tenger felé tartó folyót hallom.

Holnap a Császárváros útját járom; De halász s favágó létére vágyom.

阙 Quē: Az akkori főváros, Chang'an, a mai Xi'an elnevezése.

Meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=l4nRcFpv5y8