春望

杜甫 (712-770)

国破山河在，城春草木深。

感时花溅泪，恨别鸟惊心。

烽火连三月，家书抵万金。

白头搔更短，浑欲不胜簪。

Chūn wàng

dùfǔ (712-770) 

Guó pò shānhé zài, chéng chūn cǎomù shēn.

Gǎn shí huā jiàn lèi, hèn bié niǎo jīng xīn.

Fēnghuǒ lián sān yuè, jiāshū dǐ wàn jīn.

Báitóu sāo gèng duǎn, hún yù bùshèng zān.

Tavaszi remény

Du Fu (712-770)

Az ország elesett, hegy és folyó maradt; 

Tavaszi város a gaz és dudva alatt.

Érzések sodrában virágok könnye hull; 

Fájó a búcsúzás, madárhang ejt rabul.

Első három hónap tüzei még égnek; 

Arany az értéke otthoni levélnek.

Megritkult, hiányos, ősz hajamba túrok; 

Hajtűmért, sajnos már rég hiába nyúlok.

Meghallgatható:

https://www.youtube.com/watch?v=iCwKqC8vJNU&ab_channel=qingshengzhang