Zi Lu rizst visz (a hátán), 子路背米

从HSK5上课本书。26-29.页

子路背米

子路的父母都是农民。 由于连年的战争， 家里生活非常困难。 一天， 子路从外面回来， 听到父母在屋里说话：

• 活了大半辈子了， 别说鱼肉， 只要能饱饱地吃上一顿米饭， 也就满足啦！

子路听了， 心里觉得十分惭愧。 他暗下决心： 一定要让父母吃上米饭， 不能再委屈他们了！

子路打听到百里之外有个有钱人， 家里缺干活儿的人， 决定去试一试。 那家主人见他身体结实， 就留下了他。 子路干起来十分勤奋， 主人很喜欢这个小伙子。 半年后， 当子路要回家时， 发现主人给的银子比他应该得到的多了许多， 子路老老实实地告诉了主人。 主人笑着说：

• 孩子， 工钱没算错， 你做事勤快， 这是我给你加的奖金。

谢过主人， 子路高兴地上路了。 路过镇上， 他买了一袋米， 一块肉， 两条鱼， 背在后背上。 天气非常寒冷， 雪地很滑， 子路不小心滑了一下， 背上的米袋差点儿被甩出去。 他顶着大雪往前走， 扶着米袋的双手冻得不行， 就停下来暖暖， 再继续赶路。 终于到家了， 见到父母， 子路把给他们买的东西及剩下的工钱都交给了他们。 一家人高高兴兴地生火做饭， 饱饱地吃了顿团圆饭。

后来子路的父母去世了， 他也南下到了楚国。 楚国国君觉得他很有本领， 是个人才， 就留他做了管， 并给他很优厚的待遇。 但他并没有因为物质条件好而感到欢喜， 反而常常诚恳地说：

• 多么希望父母能和我一起过好日子！我现在有了一点儿成就， 可他们已经不在了， 即使再想背米百里去孝敬双亲， 也不可能了。

中国古代有句话叫百善孝为先， 意思是说， 孝顺父母是各种美德中占第一位的。

Zilù bèi mǐ

zilù de fùmǔ dōu shì nóngmín. Yóuyú liánnián de zhànzhēng, jiālǐ shēnghuó fēicháng kùnnán. Yītiān, zilù cóng wàimiàn huílái, tīng dào fùmǔ zài wū li shuōhuà:

-Huóle dàbàn bèizile, bié shuō yúròu, zhǐyào néng bǎo bǎo de chī shàng yī dùn mǐfàn, yě jiù mǎnzú la!

Zilù tīngle, xīnlǐ juédé shífēn cánkuì. Tā ànxià juéxīn: Yīdìng yào ràng fùmǔ chī shàng mǐfàn, bùnéng zài wěiqu tāmenle!

Zilù dǎtīng dào bǎi lǐ zhī wài yǒu gè yǒu qián rén, jiālǐ quē gàn huó er de rén, juédìng qù shì yī shì. Nà jiā zhǔrén jiàn tā shēntǐ jiēshi, jiù liú xiàle tā. Zilù gàn qǐlái shífēn qínfèn, zhǔrén hěn xǐhuān zhège xiǎohuǒzi. Bànnián hòu, dāng zilù yào huí jiā shí, fāxiàn zhǔrén gěi de yínzi bǐ tā yīnggāi dédào de duōle xǔduō, zi lù lǎo lǎoshí shídì gàosùle zhǔrén. Zhǔrén xiàozhe shuō:

-Háizi, gōngqián méi suàn cuò, nǐ zuòshì qínkuài, zhè shì wǒ gěi nǐ jiā de jiǎngjīn. Xièguò zhǔrén, zilù gāoxìng dìshàng lùle. Lùguò zhèn shàng, tā mǎile yī dài mǐ, yīkuài ròu, liǎng tiáo yú, bèi zài hòu bèi shàng. Tiānqì fēicháng hánlěng, xuě dì hěn huá, zilù bù xiǎoxīn huále yīxià, bèi shàng de mǐdài chàdiǎn er bèi shuǎi chūqù. Tā dǐngzhe dàxuě wǎng qián zǒu, fúzhe mǐdài de shuāngshǒu dòng dé bùxíng, jiù tíng xiàlái nuǎn nuǎn, zài jìxù gǎnlù. Zhōngyú dàojiāle, jiàn dào fùmǔ, zilù bǎ gěi tāmen mǎi de dōngxī jí shèng xià de gōngqián dōu jiāo gěile tāmen. Yījiā rén gāo gāoxìng xìng dì shēnghuǒ zuò fàn, bǎo bǎo de chīle dùn tuányuán fàn. Hòulái zilù de fùmǔ qùshìle, tā yě nánxià dàole chǔ guó. Chǔ guó guójūn juédé tā hěn yǒu běnlǐng, shìgè réncái, jiù liú tā zuòle guǎn, bìng gěi tā hěn yōuhòu de dàiyù. Dàn tā bìng méiyǒu yīnwèi wùzhí tiáojiàn hǎo ér gǎndào huānxǐ, fǎn'ér chángcháng chéngkěn de shuō:-Duōme xīwàng fùmǔ néng hé wǒ yīqǐguò hǎo rìzi! Wǒ xiànzài yǒule yīdiǎn er chéngjiù, kě tāmen yǐjīng bùzàile, jíshǐ zài xiǎng bèi mǐ bǎi lǐ qù xiàojìng shuāngqīn, yě bù kěnéngle. 

 Zhōngguó gǔdài yǒu jù huà jiào bǎi shànxiào wèi xiān, yìsi shì shuō, xiàoshùn fùmǔ shì gè zhǒng měidé zhōng zhàn dì yī wèi de.

Zi Lu rizst visz (a hátán)

Zi Lu szülei parasztok voltak. A folyamatos háborúk miatt a család élete rendkívül nehéz volt. Egy nap, amikor Zi Lu hazaérkezett, meghallotta, hogy a szülei a hálószobában beszélgetnek:

-A fél életemet leéltem, nem kell nekem hal és hús, amíg jóllakhatok egy adag rizsétellel, elégedett vagyok!

Zi Lu ezt hallva elszégyellte magát. Titokban eldöntötte, mindig biztosít a szüleinek egy adag rizst, és soha nem fog nekik rossz érzést okozni újra.

Zi Lu érdeklődött egy gazdag ember felől, aki száz mérföldre lakott onnan, és nem volt neki elég munkása, eldöntötte, hogy megpróbálja. Amikor a gazda meglátta, milyen erős, ott marasztalta. Zi Lu szorgalmasan dolgozott, a gazda nagyon megszerette ezt a fiatal legényt. Fél év múlva, amikor Zi Lu haza akart menni, észrevette, hogy a gazdája sokkal több ezüstöt adott neki, mint amit kellett volna. Zi Lu őszintén szólt a gazdájának, mire a gazda mosolyogva mondta:

-Gyermekem, a fizettségedben egyáltalán nincs hiba, szorgalmasan dolgoztál, ez az én jutalmam számodra.

Miután megköszönte a gazdának, Zi Lu boldogan útra kelt. Áthaladt a városon és vett egy zsák rizst, egy darab húst és két halat, hátára vette és vitte. Az idő rendkívül hideg volt, a hó csúszós, Zi Lu nem figyelt és elcsúszott, a hátán cipelt rizses zsákot majdnem elejtette. Folytatta útját a nagy hóban, rizses zsákot szorongató két keze majdnem lefagyott, megállt kicsit és megmelegítette, majd sietve folytatta tovább útját. Végre hazaért, találkozott a szüleivel, és a vásárolt dolgokat és a megmaradt pénzt mind nekik adta. Az egész család boldogan rakott tüzet és készített ételt, jóllaktak a közös ebéddel.

Később Zi Lu szülei meghaltak, ő pedig a déli Chu-országba ért. Chu-ország királya úgy gondolta, hogy nagyon jó képességű, tehetséges ember, ezért hivatalt és nagylelkű juttatást adott neki. De ő az miatt, hogy az anyagi feltételei jók, nem érezte boldognak magát, ellenkezőleg, gyakran őszintén mondta: "Mennyire szeretném, ha a szüleim velem együtt tölthetnék a szép napokat! Most egy kicsit sikeresebb vagyok, de ők már nincsenek. Bármennyire szeretnék száz mérfölden át rizst cipelni, hogy kifejezzem két szülőm iránti tiszteletemet, ez már lehetetlen."

Kínában van egy ősi mondás: Száz érték közül a szülő iránti tisztelet az első.