Tang-kori költők, 唐代诗人
Folyamatosan bővülő oldal!
Egy-egy művész élete nem függetleníthető el az adott korszaktól, amelyben él. Úgy tudjuk jobban megérteni a verseiket, írásaikat, ha tudjuk, hogy a háttérben milyen közéleti, társadalmi, politikai események és változások zajlottak. A Tang-korszak, amellyel elsősorban ez a blog foglalkozik, 618-907-ig tartott. Ez alatt az időszak alatt, számtalan különböző uralkodó volt hatalmon.
A Tang-kori császárok saját uralkodásaik időszakait különböző nevekkel illették. Például Xuanzong 唐玄宗李亨 császár (685-762) ideje alatt volt az un. Xiantian 先天"Első napok" időszak (712-713) Kaiyuan 开元"Nyitott kezdet" időszak (713-741) Tianbao 天宝"Égi érték" időszak (742-756), aztán Zhide 至得"Erény" időszak (756-758). Ezeket az időszakok többször felmerülnek egy-egy életrajz kapcsán, viszont én nem mindig fordítom, mert a magyar olvasót valószínűleg zavarnák ezek a kifejezések, illetve nem írom oda kínai írásjellel a városok, megyék és tartományok nevét sem, hiszen sok ezek közül már nem is létezik.
Érdemes tudni az An-shi felkelés 安史之乱(An Lushan) idejét is, (755-763), hiszen ez is sok Tang-kori költőnél merül fel.
刘长卿Liú Zhǎngqīng 726-786
A kép és szöveg forrása: https://baike.baidu.com/item/%E5%88%98%E9%95%BF%E5%8D%BF/334056
Liu Zhangqing, más néven Liu Suizhou Xuancheng-ben (mai Anhui tartomány) más források szerint Hejiang-ban (mai Hebei tartomány) született. A Tang-dinasztia költője volt. Liu Zhangqing – mint annyi fiatal értelmiségi akkoriban – a birodalmi vizsgát szerette volna letenni, ezért Songshan-ban tanult, de sokszor megbukott. Xuanzong császár uralkodásának nyolcadik évében (749) Chenliu tartomány Junyi megye hadnagyává nevezték ki. Amikor az Anshi-lázadás kitört, délre menekült a Jangce-folyó déli részén telepedett le. 756-ban Changzhou megye hadnagyává nevezték ki, majd egy évre rá megrágalmazták és börtönbe vetették. Néhány hónap után kegyelmet kapott, és Haiyan magisztrátusává nevezték ki, később – mivel korábbi igazságtalanságát nem tisztázták – lefokozták. 768-ban Ren'eyue bírájaként szolgált, ahol 774-ben egy adóvisszatartási ügyet nem volt hajlandó elintézni, ezért korrupcióval vádolták, és elbocsátották hivatalából. Ez után Yixing-ben élt, és ott sok más kötlővel tartott kapcsolatot, pl. Li Jiayou 李嘉祐, Huangfu Ran 皇甫冉, Qin Xi秦系, Yan Wei 严维, Zhang Bayuan 章八元, akik ekkortájt Zhejiang-ban éltek. 780-ban Suizhou (mai Hubei) kormányzójává nevezték ki, ezért később Liu Suizhou néven ismerték. Két évvel később, egy Li Xilie nevű férfi lázadása miatt feladta hivatalos posztját és Huainan-i Wuyue-ba menekült, néhány év múlva itt halt meg. Liu Zhangqing főként öt és hét írásjegyből álló verssorokból építette verseit, amelyek tömörek, mégis elegánsak, átfogó mélységűek. Az idő előrehaladtával egyre tapasztaltabbá vált, amely a verseiben is megmutatkozott.
A blogon található versei:
送灵澈上人 (később)
听弹琴 (később)
张九龄Zhāng Jiǔlíng 673/678-740
A kép és szöveg forrása: https://baike.baidu.com/item/%E5%BC%A0%E4%B9%9D%E9%BE%84/210045
Zhang Jiuling más néven Bowu vagy Zishou, Qujiang-ban, Shaozhou tartományban (mai Guangdong Shaoguan városa) született. Xuanzong császár Kaiyuan időszakában miniszterelnök volt, ezen kívül a Tang-dinasztia költője. Már fiatal korában okos és tehetséges volt az írásban, korán kapott kisebb tisztséget (jinshi) és lektorált. Letette a birodalmi vizsgát, 723-ban miniszterelnöknek nevezték ki, majd elbocsátották, így kénytelen volt máshová költözni. 731-ben Jixian Akadémia tudósa és titkára lett, majd 733-ban újra miniszterelnökké választották. 736-ig tarthatta meg ezt a pozícióját, mivel ekkor feldühítette Xuanzong császárt azzal, hogy "nem a megfelelő embert népszerűsítette". Lefokozták Jingzhou főjegyzőjévé. 740-ben halt meg.
Mivel nagyon okos volt, vágott az esze, mégis elegáns módon tudott fogalmazni, fontos és népszerű költője volt a Tang-kornak. Szerepe volt a Kaiyuan időszakban a költészet felvirágzásának, és nagy hatással volt a későbbi költőkre. Öt írásjegyből álltak a sorai. Zhang Jiuling bátor és előrelátó ember volt, aki a kötelességeit elhivatottan tette, de mégis fel mert szólalni a feljebbvalóival szemben, nem volt hajlandó követni az aktuális trendeket, ha azt hamisnak találta, és mert harcolni a magasabb vagy gonosz dolgokkal.
A blogon található verse:
李白Lǐ Bái (701-762)
A kép és szöveg forrása:
https://baike.baidu.com/item/%E6%9D%8E%E7%99%BD/1043
Li Bai-ról, magyarul Li Pai-ról, Li Tai-Po-ról a magyar oldalakon is bőven olvasni, úgyhogy én ide csak röviden írok róla.
Li Bai, más nevén Taibai, becenevén Qinglian Jushi, Mianzhou tartomány, Changlong megye Shu prefektúrában született (mai Sichuan tartomány Mianyang város, Jiangyou város, Qinglian város), de egyesek szerint Shandong-ból származott, míg mások a nyugati Suiye-ből származtatják, és ősi otthonát Longxi Chengji-be (mai Gansu tartomány, Qin'an megye) helyezik. A Tang-dinasztia nagy romantikus költője, vidám, nagylelkű ember volt, aki szeretett barátkozni, borozgatni, verseket írni. Bekerült a "Bor nyolc halhatatlanja" közé. Du Fu-val való barátságuk messze földön híres. Xuanzong császár is nagyra értékelte művészetét, és tudósaként alkalmazta. A keresett pénzből körbe utazta Kínát, majd befolyásos feleséget választott magának. Valahogyan belekeveredett Yong-herceg lázadásába, amely miatt Yelangba száműzték, ott halt meg 62 éves korában.
Több ezer verset tulajdonítanak neki, amelyből Magyarországon is sokat lefordítottak, többek között Kosztolányi Dezső. Különböző internetes oldalon sok fordítást lehet olvasni, de könyves formában is vannak Li Bai versek. (Kínai és japán költők, Sziget Verseskönyvek, Budapest, 1999.; Li Taj-Po, Tu Fu, Po Csü-Ji, Európa Könyvkiadó 1976. Budapest). Li Bai-t és Du Fu barátságát gyakran emlegetik a mai napig Kínában.
A blogon található versei:
怨情 (később)
杜甫 Dù Fǔ (712-770)
A kép és a szöveg forrása:
https://baike.baidu.com/item/%E6%9D%9C%E7%94%AB/63508
Du Fu-ról, magyarul Tu Fu-ról szintén sok információt találni a magyar oldalakon, úgyhogy róla is csak röviden írok.
Du Fu, más néven Zimei, saját becenevén Shaoling YeLao, Gong megyében (mai Henan-ben Gongyi városa) született, ősei otthona pedig Xiangyangban volt (mai Hubei). Nagyon híres realista költő a Tang-dinasztiában. Gyermekkora óta szorgalmas volt, mindenről szeretett alaposan tájékozódni, és politikai ambíciói voltak. Xianzong császár Kaiyuan korszakának végén sikerült letennie a birodalmi vizsgát, és ez után különböző helyekre utazott. Később Chang'an-ban élt majdnem tíz évig, de nem tudta megmutatni tehetségét, szegénységben élt. Egyre jobban megértette az akkori társadalmi viszonyokat. Később versei segítségével kisebb pozíciókhoz jutott. Miután kitört az Anshi-lázadás és Chang'an elesett, fél évig a városban rekedt, erről az időszakról blogon is vannak fent versei. Aztán Fengxiangba menekült, ahol Suzong császár főcenzorként alkalmazta, és Du Shiyi néven lett ismert. Miután Chang'an újra felépült, visszatért oda a császárral, de elküldték Huazhou-ba katonának, így elhagyta az udvart. 760-ban Du Fu egy nádfedeles kunyhót épített Chengdu nyugati külvárosában, a Huan-patak partján. Ekkortájt személyzeti tisztként szolgált Jiannan kormányzója mellett, és a Munkaügyi Minisztérium igazgatóhelyettesévé nevezték ki, ekkor kapta a Du Gongbu nevet. Később családjával együtt elhagyta Shu-tartományt (mai Szecsuán), és 770-ben, az utazás során halt meg 59 évesen.
Du Fu jól használta a költészet különböző formáit, szabályozott verseket írt változatos stílusban, de a legtöbb versére jellemző a komorság, a melankólia. Tömör nyelvezetű, jól érthető versei voltak, amelyek tükrözték a társadalmi valóságot. A későbbi nemzedékek a "költészettörténet csúcsaként", "szent költőként" emlegetik, hírneve fokozatosan elterjedt a világon, és mély hatást gyakorolt a kínai és japán irodalomra.
Du Fu 744-ben találkozott Li Bai-jal, akivel néhány hónapig együtt utazgattak Kínában (Liang, Song – mai Kaifeng és Shangqiu Henan tartományban). 745-ben ismét találkoztak Qizhouba (mai Jinan, Shandong), ahol a borozás és versírás mellett a halhatatlanságról, az alkímiáról beszélgettek. Közösen meglátogatták Yanzhou város remetéjét. Versekkel ajándékozták meg egymást. Du Fu ezt a verset adta Li Bai-nak: "余亦东蒙客，怜君如弟兄。醉眠秋共被，携手日同行". És Li Bai pedig ezt a verset adta Du Fu-nak: "秋波落泗水，海色明徂徕。飞蓬各自远，且尽手中杯！" Utána többé nem volt alkalmuk találkozni.
A blogon található versei:
客至 (később)
王维 Wáng Wéi (699-761)
A kép és a szöveg forrása:
https://baike.baidu.com/item/%E7%8E%8B%E7%BB%B4/37558
Wang Wei-ről sok információt lehet találni magyar oldalakon, így csak röviden írok róla.
Wang Wei születésének időpontjában nincs megegyezés, 693, 694, 701 mind szóbajött, a magyar wikipédián 699-et írnak. Egyszóval ezidőtájt született. Másik nevén Mojie-nek hívták, beceneve pedig Mojie Jushi volt. Eredetileg Hedong tartomány Puzhou városából (mai Shanxi, Yongji város) származott, később Jingzhao Lantian-ba költözött (mai Shaanxi, Lantian város).
Ősei otthona Qi megyében, Shanxi-ban volt. A Tang-dinasztia egyik leghíresebb költője és festője. 19 évesen Jingzhao-ba ment vizsgázni, ahol első helyezést ért el, ez után 21 évesen letette a császári vizsgát. Különféle tisztségeket töltött be országszerte, pl. főcenzor, bíra, (és sok olyan tisztség, amelynek nincsen magyar megfelelője).
Wang Wei is Chang'anban élt, amikor az An Lushan lázadás kitört, ekkor kénytelen volt tisztséget viselni a lázadók oldalán. Amikor Chang'an újra császári kézre került, Wang Wei-t a herceg asszisztensévé nevezték ki, mert hűséges maradt a császárhoz. Időskorára elvonultan élt.
Élete folytán hitt a taoizmusban, tanulmányozta a buddhizmust, jártas volt a költészetben, kalligráfiában, festészetben, zenében. Versei többségében hegyekről, folyókról, tájakról ír. Festményei alapján a "déli tájfestő iskola ősének" tekintették, főként tájképeket festett. Azt mondták róla, hogy versei festmények, és festményei versek. Jó barátja volt Meng Haoran-nak, aki szintén tájverseket költött.
终南山 (később)
孟浩然. Mèng Hàorán (689/91 – 740)
A képek és a szöveg forrása:
https://baike.baidu.com/item/%E5%AD%9F%E6%B5%A9%E7%84%B6/28158
Meng Haoran beceneve Meng Shanren volt, Xiangyangban született (mai Hubei). A Tang-dinasztia híres táj és pásztorköltője volt, itt Meng Xiangyang néven ismerték. Meng Shanren (hegyi ember) névvel pedig azért illették, mert sosem került be a kormányba, bár már korai éveiben elhatározta, hogy országát fogja szolgálni. Miután sok nehézség és csalódás érte hivatalos karrierje miatt, hátat fordított a világnak, és visszavonult a Lumen-hegyre, és élete végéig elzártan élt. 40 évesen még megpróbálta letenni a császári vizsgát, de ez nem sikerült neki. Viszont versei lenyűgözték a nemeseket. Költeményeinek többsége öt írásjegyből állnak soronként, és általában rövid versek, hegyek, folyók, vidéki tájak elevenednek meg benne, és az utazás öröme, az elzárkózás boldogsága érhető tetten bennük, néhol önmagával szemben cinikus hangnemet is megenged. Későbbi nemzedékek Meng Haorant és Wang Weit a Tang-dinasztia tájköltőiként "Wang Meng"-nek hívták. (Az imént találtam a PPKE BTK Jegyzetei között egy Klasszikus Kínai Költészet című jegyzetet, amelyet Csibra Zsuzsanna írt, és amelyben Meng Haorant és Wang Weit együtt Tájversek költőiként említi).
宿建德江 (később)
春晓 (később)